Gulliver utazásai a szimbólumok világában
Mindentudás Egyeteme | 2002.
A kognitív pszichológia abból indul ki, hogy az ember a felfogott világot jelképekben írja le. Ha valaki e szimbólumok szerepét leegyszerűsíti vagy kiiktatja, nevetségessé válik. Swift, a Gulliver írója ezért ironizált a világtól elszakadt laputói naiv tudósokon. Változott-e a tudomány világa Swift óta, erről gondolkodtatta el hallgatóit Pléh Csaba professzor, a Mindentudás Egyetemének második előadója.
A laputóiak már csak azért is kiiktatták a szavakat, hogy még a levegővétellel is takarékoskodjanak. "Tekintettel arra, hogy a szavak tulajdonképpen mind tárgyakat jelképeznek, sokkal kényelmesebb volna minden ember számára, ha mindjárt magukat a tárgyakat cipelnék a hátukon, kiválogatva azokat, melyek éppen szükségesek, hogy egy bizonyos témával kapcsolatban megmutathassák, miről is akarnak értekezni” – idézte a nagy gúnyolódót az előadó.
A viselkedés azonban nem külső inger, hanem az arról kialakított leképezés függvénye. Ezek a szimbólumok – mint a gondolkodás nyersanyagai – valami helyett állnak, ugyanakkor valaki számára jelenítenek meg valamit, ahogy már a klasszikus retorikus is látta. "Csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, hanem zászló” – írta Kosztolányi Zászló című versében. (Azaz a bot és a vászon, amikor sajátosan egymáshoz illesztődik, új fogalmat nyer, jelképpé válik. A szerk.)
A szavak rendbe rakva fejeznek ki fogalmakat
A képek és szavak a gondolkodás nyersanyagai. A képek az elsődlegesek. Nyíri Kristóf így fogalmaz: "az emberek elsőbben képekben gondolkodnak, s csak ezután szavakban.” A szavak emlékeztethetnek általuk jelölt fogalmakra mint a "kakukk” vagy a magyar "zizeg” szavakban. Ám csak ritkán, esetlegesen és bizonyos nyelvekben. A szavak eredeti jelentéseiknél fogva, de szigorúan egymás mellé rendelten alkotnak rendszert. (A veréb madár, a madár állat, az állat élőlény.) De e szavak sajátos alkalmi kapcsolatokba is kerülnek a mondatokban. A mondatszerkezet közléseket jelenít meg, logikai viszonyokba rendezvén a világ végtelen sok összefüggését. "A fiú betörte az ablakot” és "A kő betörte az ablakot” mondatban a fiú is, a kő is alany, de más jogon, hiszen aligha mondhatjuk, hogy "A fiú és a kő betörte az ablakot”.
A szókincs és a nyelvtan tehát eltérő módon képezi le a világot, s eltér működési módjuk és szerveződésük. A szókincs elemek közé szerveződik, és sok esetleges viszonyt jelenít meg, míg a nyelvtan halmazokra irányul, s működése szabályokon alapul.
A modern pszichológia Gulliver laputói látogatása óta ugyancsak megváltozott, mert a mai tudós nyelvi szerkezetek keletkezésének idegrendszeri összefüggéseit tárja fel. Így jöttek rá a lélektan kutatói, hogy a nyelvtan és a szókincs jellege eltér pszichológiai szempontból: a csak elvont "nyelvtani” információt tartalmazó szavak (például a "volt”, és a "hogy”) inkább bal féltekei elhelyezésűek, míg a "földhöz tapadt” tartalmat hordozó szavak mindkét féltekére kiterjednek.
Összességében, a különböző nyelvi feladatok közben mutatott agyi aktivitás lefedi az agykéreg jó részét, s a feladattól függően, amire agyunkat késztetjük, az idegrendszeri hálónak más és más részei végzik a feladatot, más és más agyrészeket helyezve előtérbe. Ugyanakkor a nyelvi A feladatok sok agyi részre kiterjedő komplex idegrendszeri hálózaton valósulnak meg.
Ez a komplexitás az egész embert igénybe veszi, egyszersmind hatással is van rá, értettük meg az előadásból. S az is kiderült: a nyelv az érzelmek világát is be járja az idegrendszerben – mielőtt közvetíteni kezdene
Az emberi gondolkodás belső szerkezetére nézve mindenkor kétféle felfogás kínálkozott.
Az asszociatív gondolat tanulásközpontú elv, és olyan emberképet feltételez, amely igen kevéssé vezethető le az elme belső szerveződéséből. Ezzel szemben a strukturális elv a racionalista filozófia jellemzője és azt a meggyőződést tükrözi, hogy a gazdag mentális (lelki) szerveződés valamiképpen az elmének a terméke. Némelyek szerint istentől kapjuk, mások szerint őseinktől örököljük, amit a genetika tudománya magyaráz meg.
Intim kapcsolatban a biológiával
Nyelvében gondolkodik-e az ember? – ez volt Pléh Csaba nyelvész-pszichológus professzornak hétfôn este a Mindentudás Egyetemén tartott elôadásának eredeti címe. A gondolkodás az emberi természet meghatározó eleme – mondta lapunknak – érinti a társadalmat, az eszmék történetét, a logikát, a nyelvet és a filozófiát. Engem, nyelvész és pszichológus lévén, mindig elsôsorban a nyelv és a pszichológia kapcsolata érdekelt – közölte a professzor lapunkkal – Tudományosabban fogalmazva: az izgatott kutatóként, hogyan képezôdik le a nyelv az idegrendszerben, hogyan él a nyelv az agy nyújtotta lehetôségekkel. Az utóbbi tíz évben azonban sokat változott a pszichológia tárgya és kutatási módszere, a pszichológusok kezdik komolyan venni azokat a lehetôségeket, amelyeket az egyedfejlôdésrôl, a genetikáról, az idegrendszer felépítésérôl más tudományok a rendelkezésükre bocsátanak, s most ezek mellé sorakozik fel a lelki jelenségek tradicionális kutatása. A gyakorlati felhasználást tekintve pedig a pszichológusokat fokozottan érdekli a fejlôdési rendellenességek és lelki bajok természettudományos magyarázata. A biológia és a pszichológia intim kapcsolatba került, mondta Pléh Csaba.
Emberréválási fordulat
A mai kutatásban is alapvető mozgató tényező ez a két felfogás. Az egyik felfogás mindent elemi kapcsolatokra vezet vissza, igen erőteljes tanulási algoritmusokkal. E felfogás szerint az asszociáló elemek között nincsen lényegi vagy értelmes kapcsolat, s a mentális (lelki) építkezés alulról felfelé halad.
A másik, Leibnitzhez kötött felfogás – a szigorú struktúraelvűek – szerint minden gondolkodási művelet egy belső nyelvre vezethető vissza. Ez a "gondolatnyelv”, amely az élményeket kifejezési formába szervezi. A "gondolatnyelv” e felfogásban velünk született, s nemcsak a tanulást, hanem magát az asszociatív, azaz a társas szerveződést is jelentéktelennek tartja, Leibnitz hívei bírálják az előző felfogás esetlegességét, és hibának tekintik, hogy bárki puszta valószínűségi kapcsolatnak fogja föl őket.
Más felfogások megkísérlik összeegyeztetni a két nézetet.
Az előadó a kompromisszumos elmélet híve. Úgy véli, a különböző felfogások a nyelv, a megismerés és a társas élet legkülönbözőbb területein érvényesülnek: vizsgálhatjuk, mikor jelenik meg az anyanyelv hatása a hangok észlelésére, hogyan irányítja a szókincs a színek megjegyezhetőségét, vagy megjelennek-e a társas viszonyok kulturális eltérései a nyelvhasználatban.
Mit tudtak őseink, és mit nem?
Az emberré válás folyamata voltaképpen három egymást követő rendszer története. Mindhárom rendszert lényegében eltérően szerveződő tudásszint jellemzi. Három fordulatát a mimetikus, a mitikus és az elméleti kultúra kialakulásához köti egy Donald nevű meghatározó jelentőségű tudós. Eszerint a főemlősök tudatossága – ez az első tudásszakasz – mentális képekig jut el. E kultúrában az ismeretek velünk történt dolgokra vonatkoznak, és a tudás mindig kezdetleges. Az igazi emberi fordulatot a "szociális szemantikának” nevezett küszöb megjelenése hozza, ami annyit jelent, hogy e második határon valósul meg a tudás köztulajdonná válása. Első formája, a mimetikus (utánzó) kultúra megjelenése, amely a testi leképezést használja az akkori élőlények tudásának közvetítésére.
Az ősemlősök e szellemi fejlődésének korszakhatára mintegy másfél millió évvel ezelőtt lehetett. Itt már a szándékosság és nyitottság jellemzi a tudás rendszerét, ami azonban meglehetősen konzervatív (megőrző) jellegű. A konzervatív mimetikus kultúrát felváltó nyelv kialakítja az elbeszélő és a kategorikus gondolkodás világát, s felgyorsítja a társas összehangolást és a változást is. Az írás, majd a nyomtatás újabb fordulata további átszervezést jelent gondolkodásunkban. Kialakítja az objektív tudás eszményét, megváltoztatja az életmódot, de megváltoztatja az emberi emlékezet szerveződését is. A könyvek tára nemcsak új világokhoz vezet, hanem felszabadítja belső tárainkat is, ettől fogva jobban tudunk gazdálkodni emlékeinkkel.
Donald értelmezésében már a mimetikus kultúrában előtérbe került a szociális játékrendszer, megjelentek szervezett "oktatási formák”, például a közös vadászat során. Mindeközben végbement egy forradalmi változás az emberré válás folyamatában. Ez nem más, mint az érdeklődés mások gondolatai iránt, és elképzelések kialakítása másokról. Ez teszi lehetővé magát a kultúra létét, s azt, hogy tanuló és tanító lények legyünk, akik saját gondolkodásukról is kialakítanak elméleteket.
Ez történt például ezen az estén is, itt is.
Kognitív pszichológia
A lélektani jelenségek felosztásához (hagyományosan gondolkodáshoz, érzelemhez és az akarathoz) fûzôdô pszichológiai szakterületek összessége, amelyek a megismerés és tudás (pl. észlelés, gondolkodás, érzelmek, akarat) folyamatainak kutatásával foglalkoznak… Ma a ~ fogalmát olyan feltevések összegezô meghatározására használják, amelyek az információfeldolgozás és az emberi cselekvés vezérlésének folyamatait tanulmányozzák.
Forrás. W. D. Frölich: A pszichológia szótára (Springer Kiadó, 1996)