Akadémia, pandémia, krimik és kémregények – beszélgetés Pléh Csaba akadémikussal

Matyovszky Márta 
 
 

Még július elején zajlott le a Magyar Tudományos Akadémia tisztújító, elnökválasztó közgyűlése. Az elnökjelöltek szavazásán 429 fő vett részt. Freund Tamás lett az elnök, 251 igen szavazatot kapott, a másik jelölt, Pléh Csaba 169-et.

 

Utóbbi, a nyelvészet és pszichológia doktora, akadémikus nemrégiben a hűvös földszinti könyvtárszobájából adta a skype-interjút, a kétéves fekete cicus, Sziumiu egyszer belenézett a kamerába, de aztán nem találta elég érdekfeszítőnek az eszmecserét, és eloldalgott.

– Magyarországhoz ha­sonló közepes méretű ország és közepes méretű kultúra esetében az akadémiának van egy általános, minőségi standard­emelő és -biztosító szerepe, és van egy társadalmi kulturális integráló szerepe – válaszolta az MTA funkciójára vonatkozó kérdésünkre. – 200 éve Széchenyi is ilyen célokkal fogalmazta és alapította meg az Akadémiát. Ne felejtsük el, hogy ami akkor a magyar nyelv művelése volt, mint elsődleges akadémiai cél, az társadalmi integrációt szolgált. Az akadémiának az egyik szerepe az, hogy próbálja biztosítani azt a színvonalat, ami az egész magyar tudományos és egyetemi életre hatást gyakorol. Az akadémia kicsit elitistának tartott rendszerében – itt a tudományok doktora címmel és az akadémikusi címmel rendelkezőkről beszélünk – a független minőségi szempontot szeretné képviselni. A másik szerepe, hogy segítse az egységes magyar tudományosságot. Kapcsolatot tart a környező országokban és a világban dolgozó magyar és nem magyar szakmabeliekkel, a tudásukat beemeli. Az egyetemesség nélkülözhetetlen, az akadémiának mindig tudnia kell képviselni az egyetemes tudás világát. Nem engedi feledni azt a tényt, hogy mi nem zárkózhatunk be abban a reményben, hogy majd, ha szükségünk lesz pl. valamilyen matematikai fejezetre, vagy valamilyen új kémiai eljárásra, akkor azt megvásároljuk a világpiacon.