Kutatások, élet, nemi sztereotípiák... A Nők Lapja 2020/32. számának Közeli rovata.
 

Bevallom, aggódtam, hogyan fogom megtalálni a hangot Pléh Csaba akadémikussal, a pszichológia és a nyelvészettudomány doktorával. De kellemesen meglepett közvetlensége és kedvessége. Utólag nehéz eldönteni, mi volt a legizgalmasabb a beszélgetésünkben, az élete vagy az, ami a kutatásaiból kiderült. Mert sok minden szóba került, a nők, az érzések, a nyelvészet és persze a járvány.

– Ön szerint mi történt velünk a mostani járványhelyzetben, mi változott, tudunk-e az élményeinkből tanulni?
– Visszajöhet a személyesség és a tárgy értéke. A lányom, aki Berlinben kutatóként dolgozik, vett egy gumicsónakot, és büszkén posztolta, hogyan evez mostanában. Ezt látta a fiam családja, éppenséggel Prágában, és a gyerekei rögtön mondták, hogy bele szeretnének ülni abba a gumicsónakba. Úgyhogy az egész család átment Berlinbe, hogy együtt evezhessenek. Az elmúlt időszakban ráérezhetett a digitális világba beleszületett nemzedék is arra, milyen értékesek a személyes találkozások és a valóságos tárgyak. Magamon azt figyeltem meg, hogy sokkal kevesebb emberrel tartottam a kapcsolatot, barátokkal, rokonokkal, de azokkal intenzívebben. Szelektívebb lettem, és ez azért érdekes, mert az ember ősi állapotában is így működik, nem vagyunk arra evolúciósan felkészítve, hogy idegenekkel találkozzunk. Másfél-két hónapja még azt gondoltam, jobban megőrizzük ezt a fajta szelektivitást, de most, ahogy körbenézek, és látom, mennyi autó jár, azt gondolom, nem biztos, hogy így lesz.

 

A teljes cikk ide kattintva olvasható.