Sose hagyd abba!

Emberi örökségünk a társas helyzetekben való tanulás képessége

Riporter: Kurucz Árpád

 

Aki egész életében folyamatosan tanul, terheli az agyát, az sokkal jobban ellenáll a mentális öregedésnek, még az Alzheimer-kór is kevésbé érinti - állítja Pléh Csaba akadémikus, a Műegyetem kognitív tudományi tanszékének professzora.

- Valóban ez a tanulás alapmechanizmusa, ami lényegét tekintve valamennyi többsejtű, idegrendszerrel rendelkező élőlénynél azonos. Azonban az emlősöknél az agy növekedésével sajátos új tanulási lehetőségek teremtődnek meg azzal, hogy az állat egyre bonyolultabban képezi le környezetét. Az idegrendszerben a tanulás lényege mindig a kapcsolatteremtés. Egy csiga csak néhány kémiai anyag és például a fényhatások között tud kapcsolatot teremteni. Az ember viszont bonyolult rendszerek között is összefüggést talál.

- Ha az alapmechanizmusok azonosak, mégis miért vagyunk mások? Egy kutya miben különbözik egy antiloptól?

- Eltérőek az észlelési rendszereik, eltérőek a fajspecifikus, előkészített tanulási mechanizmusaik. A különböző állatok emiatt különböző dolgok között tudnak kapcsolatot teremteni. Harminc-negyven évvel ezelőtt hatalmas szenzációnak számított az úgynevezett előhangolt tanulás felfedezése. Egy patkány például könnyen megtanulja a táplálék íze és veszélyessége közötti kapcsolatot - ezért nehéz megmérgezni ezt a rágcsálót. A madarak viszont a táplálék színe és íze közötti összefüggést lelik meg gyorsan. Az emberi tanuláskutatás izgalmas kérdése, hogy nekünk van-e ilyen sajátos felkészültségünk. Van. Egyik örökségünk a társas helyzetekben való tanulás képessége. Két magyar tudós, Gergely György és Csibra Gergely mutatta ki, hogy a gyerekek már egyéves koruk előtt alkalmasak az ilyen tanulásra. Érzékenyen reagálnak a szemkontaktusra, a hanghordozásra, a mimikára.

- A tanuláskutatás egyik izgalmas kérdése az úgynevezett vertikális és horizontális tanulás viszonya. Mit tudunk e két típusról?

- Az iskola a vertikális tanítás színhelye. A tanár tud valamit, amit átad a többnyire engedelmes diáknak. Ez a viszony sajátos helyzeteket alakít ki. Egy példa: a "mi az USA fővárosa?" pedagógusi kérdésre nem válaszolhatja azt egy nyolcadikos, hogy miért kérdezi, hiszen úgyis tudja. Az iskolában a társalgás szokásos szabályai tehát felfüggesztődnek. Napjainkra egyre több megfigyelés bizonyítja, hogy a vertikális tanulás biológiailag előkészített. De a horizontális tanulás is alapvető: ezen a kortársainktól, a munkatársainktól való tanulást kell érteni. A gyerek döntően nem a szüleitől tanulja meg, hogy miként másoljon programokat, zenéket egy pendrive-ra, hanem az osztálytársaitól. A becsületességet, a hősiességet sem lehet a tanároktól elsajátítani. Ezért kiemelkedő jelentőségű a serdülőkor. Ekkor alakulnak ki az életmódot befolyásoló szokások és gondolkodási, tervezési mintázatok. Társadalmi szempontból is nagyon sok múlik azon, hogy milyen lesz a jövőben a vertikális és a horizontális ismeretátadás viszonya.

- Hogyan szerezzük meg az információkat?

- Az ember telereceptorokkal és kontaktreceptorokkal rendelkezik. A telereceptorok, azaz a látó- és a hallóreceptorok úgy informálnak bennünket, hogy nincs szükség a tárgyakkal való érintkezésre. A kontaktreceptorok, azaz a szaglás, az ízlelés, a tapintás, a fájdalomérzet is fontos, de közel sem jelent annyit, mint évezredekkel ezelőtt. A kultúraátadó rendszerek - a zene, a festészet, a nyomtatott szöveg - a hallásra és a látásra építenek. Természetesen azzal, hogy vizuális lények lettünk, nem felejtettük el egyéb ősi képességeinket. Kísérletekből azt is látjuk, hogy bizonyos stresszhormonok segítik a tanulást, de a tartós stresszhelyzet nem a tanulást, hanem az élmények elnyomását, elfojtását segíti.

- Hasonló módon tanulnak a nők és a férfiak?

- Alapvetően igen, de néhány területen egyértelműek a különbségek. A tájékozódási stratégia például eltérő. A nők támpontokhoz kötve tájékozódnak - a cipőbolt mellett jobbra -, a férfiak sokkal inkább irányorientáltak. Csakhogy ez a jelleg majmokra és patkányokra is igaz. Tehát inkább a nemi hormonokhoz köthető ez a tulajdonság, semmint ahhoz, hogy anno a férfiak vadásztak, a nők pedig gyűjtögettek. Különbség a két nem között, hogy a nők általában sokkal finomabban mozgatják a lábukat és a kezüket, mint a férfiak. Utóbbiak viszont pontosabban céloznak. A következő évtized egyik nagyon izgalmas kutatási problémája lesz, hogy a hormonális hatások miként befolyásolják a tanulást.

- Hogyan szelektál az agyunk a fontos és az eldobandó információk között?

- Nagyon sok információt gyűjtünk be, de csak azt tartjuk meg, ami beválik. De mi a beválás mércéje? Például az ismétlődés és az érzelmi fontosság. Ami fenyegető, és ami érzelmileg sokat jelent, az felértékelődik. Az embernél a tartós érzelmi állapotnak, a hangulatnak van szelektáló szerepe. Mind a megőrzésben, mind az előhívásban.

- Másként kell-e tanulni most, az informatika korszakában, mint ötven-száz évvel ezelőtt?

- Alapvetően megváltozott a helyzet. Amíg nem volt GPS, a hajósok helyzetmeghatározó eszközzel tájékozódtak. Amíg nem volt számológép, az emberek fejben szoroztak. Meggyőződésem, hogy az olvasás, az írás, a számolás készsége a jövőben sem lesz kiszervezhető. Nem lesz gép, amelyik helyettem olvas és ír. A tudáshordozók változása miatt természetesen új készségeket kell megtanítani. A legfiatalabb generációk számára az, ami nincs az interneten, az már nem is létezik. De mi van akkor, ha a pi értéke a neten valahol nem 3,14, hanem 3,41? Ott is sok a szemét, egészséges kriticizmus kell ahhoz, hogy megtaláljuk a tiszta és igaz forrást. Új feladat a kritikus értékelés megtanítása.

- Tud hatékony módszert a tanulásra?

- Egyes módszerek visszaviszik az embert a kisgyerekkori érzelmi állapotba, azaz mesterségesen hoznak létre érzelmi ellazulást és kommunikációs nyitottságot. De nem hiszek a csodákat ígérő módszerekben. Azért, mert ezek mindig egy elmulasztott tanulási helyzet pótlására szolgálnak. Sokkal fontosabb, hogy az iskola izgalmasan tanítson. Egy átlagos magyar gyerek 13-14 évet tölt szervezett tanulási keretek között. Ezt az időszakot kell inspiráló feladatokkal, mindennapos kihívásokkal megtölteni. Mi, emberek, mérhetetlen méretű okosságunk ellenére nehezen küzdünk meg az ismétlődő helyzetekkel. A repetitív helyzetek legyőzésének egyik módja lehet a tanulás, a tudásban való sikeresség.

- Hogyan tanítson az iskola: személyre szabottan, vagy univerzálisan?

- Nagyon fontos annak tudása, kinek mi a kihívás. A modern iskola kulcskérdése, hogy milyen tanár-diák létszám mellett marad meg a személyesség. A modern társadalomban az iskolarendszer legfőbb küldetése és feladata az, hogy lehetőséget adjon a tudás megszerzésére. Az internet is segítheti a családok közötti intellektuális különbségek eltüntetését. Azt kell tudatosítani, éreztetni az emberekkel, hogy a tudás egyúttal a felemelkedés, a szegénységből kivezető út. Mindent meg kell tenni, hogy szellemi értelemben ne legyen kasztosodás.

- Élethosszig tartó tudás a legújabb szlogen, de tud-e az ember élethosszig tanulni?

- Számos vizsgálat azt mutatja, hogy aki egész életében folyamatosan tanul, terheli az agyát, az sokkal jobban ellenáll a mentális öregedésnek, azt kevésbé érinti az Alzheimer-kór és az általános öregedési hatások. Az agykéreg bizonyos területein a szürkeállomány általános kapcsolati ritkulása elindul a 45 éves kor tájékán, de ez sokkal ritkább a hivatásos zenészek vagy a sokat olvasók körében. Mert az olvasással új és új információkat szerzünk. Ha nem hagyjuk berozsdásodni mentális fogaskerekeinket, akkor sokkal ellenállóbbak leszünk a teljesítményromlással szemben.