Az interjú a valasz.hu online oldalon jelent meg.

Nem érdemes tanítani őket, reménytelenek - vallják oktatók a mai egyetemistákról, főiskolásokról. Tárgyi ismereteik minimálisak, de nem is kívánják pótolni azokat. Ők az információs társadalom első hazai nemzedéke. Elveszettek. Vagy mégsem?

Még mielőtt a felsőoktatásba áramló hallgatói utánpótlás minősége láttán világvégét kiáltanánk, Roska Tamással szögezzük le, hogy a rendszerváltozás, a külföldi egyetemeken való tanulás lehetősége, a világháló a tehetséges diákok előtt hihetetlen távlatokat nyitott. A rátermettek például neves nyugati egyetemeken, csúcstechnológiai cégeknél érnek el sikereket. Roska az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének laboratóriumvezetője és tudományos tanácsának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának alapítója, a kaliforniai Berkeley Egyetem vendégprofesszora. Válogatott diákokkal foglalkozik hát, de korábban megismerkedett a középiskolákból bekerült diáksereggel is, melynek létszáma az utóbbi tizenöt évben közel megnégyszereződött.

Zavart agyú szörfölők

Az országban ötven és nyolcvan között van az igen színvonalas gimnáziumok száma - s itt nem a főváros és a vidék között húzódik a határvonal -, akik nem ezekbe járnak, szinte reménytelen helyzetbe kerülnek a nemzetközi élmezőnyben. Ez az utóbbi évek szegregációja - véli Roska. A kétszintű érettségi bevezetésével a műveltségi szint visszaesett, hiszen ha valakit nem kényszerítenek a magasabb szintre, az általában nem fog kiemelkedően tanulni. Nem alakul ki az absztrakciós képessége, az önnevelési fok pedig kritikán aluli. E fiatalok előtt tizennyolc éves korukra bezárult az igényesebb szellemi, érzelmi világ, nem találkoztak a katarzist jelentő művészi alkotásokkal. ...

tovább