Nem ciki pszichológushoz fordulni

2004. január 16.
Az interjú az origo, Vendégszoba rovatában jelent meg.

A chat nem feltétlenül rossz dolog, hiszen sokszor a társas érintkezés gyakorlóterepe lehet - próbálta eloszlatni az előítéletet Pléh Csaba pszichológus az [origo] Társalgójában. Szó esett telefon- és internetfüggésről, tévéről és Tatjana leveléről is.

Pléh Csaba: Üdvözöljük a felhasználókat, most éppen egy hagyományosabb eszközzel, a chatszobából.

Azért hagyományos ez az eszköz, mert az írás közben egy klasszikus írógépszerű felületet használunk. De hagyományos abban az értelemben is, hogy számos kutatás szerint a chatszobák a telekommunikációs technológia körülményei között létrehozzák azt a személyességet, ami eredetileg csak a személyes kapcsolatokra volt jellemző.

Miért van az, hogy a legtöbben félnek az interneten való ismerkedéstől? (ATS)


- Azért, mert szeretnék tudni, amit éppen az internet elrejt. Milyen gesztusai, milyen arckifejezése van partnerünknek, amikor éppen azt írja, amit ír. Nincsenek meg azok a hitelességi ellenőrzőcsatornák, amit a másik fizikai jelenléte - vagy például a telefon esetében a hanghordozása - jelent.

Miért mondják azt az a chatelésre, hogy személytelen? Ha az ember 3 éve chatel, akkor miért lenne személytelen? Akikkel én beszélgetek, azoknak a többségét ismerem is (matrixman)


- A legtöbb etológiai és pszichológiai kutatás szerint a chatelés nem személytelen. Éppen azért terjedt el, mert az új technika mellett is létre akarjuk hozni a személyesség kereteit vagy talán illúzióját.

Ön szerint elítélendő vagy éppen dicséretes, ha valaki chaten "önkéntes szociológiát" folytat úgy, hogy más emberek problémáira rávilágítva próbál törődni velük, tűrőképességüket próbára téve egyfajta "szigorú szeretet" szerint? (nagz)


- Én ezt nem tartom elítélendőnek. Azt mutatja, hogy a chatben ugyanolyan módon létrejönnek a különböző támogató, sokszor túltámogató viszonyok, mint a valóságos életben. A "lelki szemétláda", de az igaz barát is létre tud jönni minden közegben.

Szia! A rendszeres chatelésnek vannak-e kulturális elmaradottságai, esetleg kihatása bármire? (például a játék esetében agresszió) (Tatuboy)
- Az elrejtőzés lehetősége a chatelésben előhozhatja az agressziót, hogy ha a tényleges személyes kapcsolatokban - ahol mindig megvan a visszavágás lehetősége - nem merünk élni vele. Az eszköz itt is egyébként meglévő problémákat hoz elő, és nem maga teremti a problémát.

Forrás: [origo]Pléh Csaba 1945-ben született, a pszichológia szakot 1964 és 1969 között végezte el Az ELTE-n, később ugyanitt szerzett doktorátusi címet is. 1997-től akadémiai doktor. Oktatóként megfordult többek közt Budapesten és Szegeden, Bécsben és a kaliforniai Stanford egyetemen is. 

Néhány kutatási területe: a megismerés elmélete és a kognitív kutatás története, a kognitív tudomány gépies és biológiai modelljeinek összevetése, a biológiai és a társas modellek viszonya a pszichológiai magyarázat elméleteiben. 

Mi az oka annak, hogy sokan arra használják a chatet, hogy másoknak ártsanak, például megbántsanak valakit, amikor az illető barátságosan közeledik feléjük? (kissm)
- A félelmek és a dominancia-igény elő tud jönni akkor, amikor nem vagyunk azonosíthatóak. Gyanakvások is lehetnek mögötte, hogy a másik barátságossága valójában szerepjáték. A chat úgy is tekinthető, mint egy bonyolult "idézőjeles játék" arról, hogy mi a közvetlen szándék, és mi a rejtett szándék a másik közléseiben.

Számos antropológus véli úgy, hogy ez a "használat", ami például a humor és az irónia alapja is, az emberi közlés különlegessége. Mindig vannak rejtett jelentéseink, sosem szó szerint mondjuk csak, amit mondunk, s ennek éppen érdekes megjelenési formája a chat-kommunikáció.

A teljes interjú ide kattintva elolvasható.