Ki gondolná, hogy a jövő – ma még nem is létező – munkahelyein az idegenekkel való könnyed kapcsolatfelvétel fontos követelmény lesz? Mennyire készít fel erre a mai iskola? Miért kellene elfelejteni a tanórákat? Pléh Csaba pszichológus, a CEU oktatója.
– Az oktatásnak alkalmasnak kellene lennie arra, hogy olyan szakmák elvégzésére is képessé tegyen, amelyek ma még nem is léteznek. Milyen oktatási rendszer képes erre?
– Ez már most is aktuális. Ma már a nem fizikai munkát végző emberek 30-40 százaléka nem olyan munkát végez, amilyen a végzettsége. Például: egy vegyészmérnök egy vegyipari cégnél sokszor az eladások marketingmenedzsere – tehát a kérdés nem csak a sofőröket érinti, akiknek az önvezető autók veszik el a munkájukat. A pszichológia nyújt erre nézvést néhány fogódzót.
A fejlett országokban egyre nagyobb teret kap a szolgáltató szektor – és az itt sikeres embereknek olyan készségeik vannak, amelyek átvihetők egyik munkahelyről a másikba. A legfontosabb a kapcsolatfelvétel könnyedsége, az idegenekkel való kapcsolatteremtés képessége. Ez egy taxisofőrnél éppoly fontos, mint egy fodrásznál. A másik az elemi számítógépes készségek, az alapvetően pozitív hozzáállás a számok világához, valamint a feladattervezés rugalmassága. Ezek mindenhol lényegesek. Mindezt középiskolás korban lehet fejleszteni – a mai gyakorlatban a kötelező szociális munka például jól tudja alakítani ezt a készséget. Ez serdülőkorban fontos, mert ekkor a gyerekekben sok a félsz, a harciasság és a félelem az idegenektől.