Megjelent a Pszichológia kézikönyv. Nyolc év munkája, harminc szerzőtől, 1198 oldalon. Barátságtalan méret, bensőséges tartalom. A kötet a pszichológiát új megközelítésekben kínálja, főként laikusoknak. Főszerkesztője Pléh Csaba pszichológus-nyelvész, akadémikus, egyetemi tanár, vele beszélgettünk társas kapcsolatainkról, kritikai attitűdről és az olvasás fontosságáról.

Kérdezőként kissé feszengek önnel szemben, mert azt érzem, hogy szinte belém lát, olvas belőlem. Átviszi a szakmaiságát a mindennapokba? Megkönnyíti vagy befolyásolja ez az ön társas érintkezéseit?

Nem nagyon. De ha már ezt a kifejezést mondta, hogy „belém lát”, az utóbbi 20-30 év pszichológiájának egyik szerkezeti alapfelismerése, hogy bizonyos dolgokban mindig arra törekszünk, hogy a másikba belelássunk. Ahogy birizgálta a magnó oldalát, tudtam, hogy be akarja kapcsolni – ilyen értelemben mindannyian gondolatolvasók vagyunk. Állandóan azzal vagyunk elfoglalva, hogy mit érez, mit gondol, mit akar csinálni a másik. Ez kiemeli az embert a főemlősök közül. Az elemi társaslét építőköve a gondolat és a szándék olvasására való állandó törekvésünk. Ez gyerekként biztosan befolyásolt, állandóan ingáztam a befelé forduló, magát marcangoló könyvmoly és a bandázós gyerek között, mindkét attitűdöm megvolt. Szerintem az, ahogy ma a szakmai világban élek és közben sokakkal együttműködöm, az egykori, barátkozós életfelfogásomból ered. De voltaképp ezért is kezdtek el érdekelni az emberek.

 

tovább »